(Kossuth utca – Petőfi utca – Szent István tér)

Az egykori rendházzal összeépült a Karmelhegyi Nagyboldogasszony elnevezett szemináriumi (karmelita) templom, Székesfehérvár egyik legjelentősebb műemléke. A 12. században a Szentföldön lévő Karmel-hegyen alapított, szigorú szabályzatú szerzetesrend.
A hagyományok szerint 1731-tól 1769-ig építették. A templom homlokzati  megoldása, áttekinthetősége és a tagozatok finomsága fejlett stílusérzékű tervező munkája. Építőjének nevét nem ismerjünk. Az oromzat előreugró pillérén, ovális keretben, középen a Karmelhegyi Boldogasszony alakját idéző dombormű látható. Az épületbe a homlokzat előtti lépcsőiről egyszerű kőkeretes szegmentíves kapu nyílik. Templom belső terének rendkívüli arányaival, faragott berendezések, a padok, a gazdag díszítésű szószék és Franz Anton Maulbertsch: Szűz Márai életét ábrázoló mennyezeti freskóival és mellékoltárképeivel. Az oratóriumi Maulbertsch-feszülethez, amely a magyarországi barokk freskófertészet egyik kiemelkedő értékű alkotása.  Földszintjén kapott helyet az 1938-ban megnyílt Egyháztörténeti Múzeum.
 Az egykori papi szemináriumban működik Országos Papi Otthon, ahol az idős, beteg gondozottai élik napi életüket.
A szemináriumi templom oldalán, egy kis baldachin alatt található Moiret Ödön: Nagy Lajos király szobra. Készült haraszti kőből 1937-38-ben. A szobor felett felirat magyarra fordítva így szól:
„Magyarország, Lengyelország, Dalmácia, Szerbia és Bosznia királya, uralkodott az Úr 1342-1384. évében”
„Ludovicus Magnus”