A 2007 májusában átadott területre az Ozorai Pipo, temesi ispán által a 15. században átépített délnyugati torony egykori lépcsőházának négyzetes tömbjén keresztül léphetünk be. A lépcsőház déli felét ugyan szétdúlták a 18. század végén megépített városi csapadékvíz elvezető csatornával, az egykori kiterjedést bizonyító bekötés helyét mégis megőrizte a templom déli felmenő falcsonkja. Ezt a falcsonkot láthatjuk a bejárat melletti, tárlószerűen elhelyezett, döntött üvegfal mögött. Magát a bekötést az üvegfalon fentről lefelé végigfutó két rozsdamentes acélsáv jelöli ki.   A bejárat mögötti helyiség a gótikus torony belső terét hívatott érzékeltetni. A helyreállítások során újrafalaztuk a gótikus torony elpusztult nyugati falának indító kősorait, és pótoltuk a többi körítőfal hiányosságait is. A már említett 18. századi csapadékvíz csatorna mögött az Árpád-kori templomhoz tartozó korai toronyfal visszabontott koronaszintjén római kori faragványos kövek láthatók. Tőlük nyugatra a gótikus torony eredeti téglapadlójának megmaradt elemei figyelhetők meg. Ezt a téglapadlót állítottuk helyre a toronybelső teljes területén. Az eredeti ill. helyreállított részek közötti vizuális kapcsolatot a csatorna fölött átívelő rozsdamentes téglahálórács biztosítja. A torony közepén látható, élére állított fehérmészkő lapokkal kontúrozott sír a 15. századra már megsüllyedt és „roskadozó“ Árpád-kori torony helyreállítását ill. kibővítését finanszírozó, firenzei származású Philippo Scolari, vagy amint nálunk nevezték: Ozorai Pipo és felesége nyughelyét jelöli. A gótikus torony északi fala mögött a korábbi torony erősen kimozdult kősorai láthatók. A falazatok kivetődése jól szemlélteti azt az iszonyatos erőt, amely az 1601-ben puskapor tárolására használt és a város visszafoglalásakor felrobbant torony szerkezeteit szétvetette.   A toronyból az Árpád-kori templomhoz szervesen csatlakozó nyugati építménybe lépünk. A bejárattal szemben álló törtkő falazatok az eredetileg kb. 8x13 m-es helyiségből választották le a helyiség közepét kijelölő négykaréjos pillértől keletre álló térrészt. A leválasztás előtt a helyiség északi ill. déli falának tengelyében – a négykaréjos pillérrel szemben – egy-egy páros nyílás állt; az északi oldalon mindmáig fennmaradt a nyílás közepén elhelyezett egykori oszlop tagozott lábazata. A későbbiekben ezeket a nyílásokat kívülről elfalazták, miáltal a helyiség eleganciája erősen lecsökkent. Az elfalazásokhoz használt törtköves szerkezetek mindmáig jól láthatók a 18. századi csatornától délre fekvő falazat mögött. A helyiséget kettéválasztó falak elpusztult részeit üvegszerkezetekkel jelöltük; az északi oldalon éppen egy így kialakított üveghíd teszi lehetővé, hogy visszatekintve innen nyugatról is megnézhessük a korábbiakban már említett torony szétrobbant és erősen kimozdult falazatait.   A nyugati építmény itt bemutatott délnyugati helyiségét eredetileg terrazzó burkolattal látták el. Ezt a burkolatot állítottuk helyre a négykaréjos pillér közvetlen környezetében. A nyomott belmagasságok miatt a ma is használható tényleges járófelületet ennél mélyebben, a terrazzó alapozásául szolgáló törtköves ágyazó-rétegnek egy tetszőlegesen felvett vízszintes metszősíkján húztuk meg. A mélyebb szintig való bemutathatóság végett a szabálytalan vonal mentén abbahagyott járófelület mögül rézsűs földsávokkal csatlakoztunk a törtköves alapozásokhoz.   Az adottságként kezelt vasbeton mennyezetet a romok célzott világítását lehetővé tévő, a világítótesteket elrejtő alumínium ál-mennyezettel burkoltuk, a közlekedő területeket a romoktól rozsdamentes acélkorlátokkal választottuk el, és gondoskodtunk a terület állandó gépi szellőztetéséről is.     Szabó Zoltán építész